Még sosem csináltam ilyet. Mármint évvégi/eleji összegzést. Olyan már volt, hogy úgy nagyjából végiggondoltam az évet, de még sosem írtam össze.
Nem volt jó év. Akárhány jó dolog is történt - mert biza történt - mégsem tudom azt mondani, hogy jó év volt.
Meghalt Kari. Előtte pedig rengeteget szenvedett. Gyakorlatilag év elejétől romlott az állapota és ezt végignézni is borzalmas volt, nemhogy neki végigszenvedni. De pasi létére, jól viselte. (Húh, mit kapnék ezért, ha ezt most hallaná :DDD)
Ágotával ugyan rendeződött a barátságunk, de a törés, az törés és tökéletes már sosem lesz. Nem akartam megbántani, tudom, hogy sok minden egyszerre jött neki össze, próbáltam a magam módján ugyan segíteni, de nem ment jól. Szerettem volna, ha velem örül a jó dolgoknak, de nem tudott és lehet, hogy önző voltam, jobban oda kellett volna figyeljek rá.
A családom meg mintha megkattant volna. Sosem volt normális családom (egyszer majd lerajzolom :D), szerettem és szeretem őket, ez nem változik, de nem vagyok hajlandó örökké én megalkudni, megérteni, megbékélni, megbékéltetni stb. Felnőtt emberek. Egytől egyig. Gondolkozzanak és mérlegeljenek, hogy mi a fontos, mi számít és mi nem. Én is így teszek.
A legjobb dolog a tavalyi évben, hogy én lehetettem Kari esküvői tanuja. Az hogy ott lehettem, megszervezhettem a világ legédesebb, legmurisabb esküvőjét nagyon jó érzés volt. Andival pedig olyan kapcsolat alakult ki, amit nem is reméltem.
A másik nagyon jó dolog, a blogbanda. (Most egy kicsit nyálasabb rész jön, ahogy Elanor mondaná: a kibaszott nagy, boldog családról :DDD)
Hiányzott az életemből a "baráti társaság". Vannak ugyan a tv2-es lányok, a régi osztálytársakból és barátokból álló lánytársaság, de igazi vegyes baráti társaságom sosem volt. Ill. csak egy nagyon rövid ideig. Szétszéledtünk.
Sosem gondoltam volna, hogy ilyen jó dolog új embereket megismerni, hogy milyen jó érzés az, ha kiváncsiak rám, szeretnek, fontos vagyok. Sosem gondoltam, hogy egy - ahogy Lapiska mondaná - elhajintani való ember lennék, de nem feltételeztem, hogy egy komplett társaság így befogad és tagjának tart. Szeretem a parázsos estéket, a tea kóstolást, a csokiöntést egyenesen imádtam. Szeretem a pitsulást és mindent, amit velük lehet csinálni. Rengeteg dolgot tanultam. Pld. mnk, mpg, irl stb. :DDDD Imádom a kockákat is. Eddig azt sem tudtam, hogy léteznek. Most meg a barátaim. Brúnó meg a férjem. Imádom azt is, amikor Virág iszik, mert olyankor nagyon szeret engem :))). Szeretem, hogy Szaffy csajszinak szólít. Hogy Hebronnak én Mannus vagyok és Gasztronak meg Ms. Disztingva. Imádok Ms. Disztingva lenni. Hajdú jó szokását Isten tartsa meg, és rendezzen még jó sok bulit. Lui pedig mentse meg a bulit, mert arra úgy van szükségünk, mint egy falat kenyérre. Garg szórakoztasson minket, nehogy nekem szájzárat kapjon egyszer, vagy a táncos lába odavesszen, mert akkor ki táncoltatja Kriszt a legvadabb zenékre, míg mi Rebeldével ülünk és disztingválunk? Milena spanyolórái meg még ezután következnek. Becsülöm Peet konzekvens cigaretta ellenességét, (bocs Milena :D), olvasom is a blogját, de nem nagyon érem fel ésszel, pedig nagyon próbálom. De ez nem az ő hibája :D. PappZé szilveszterkor vett le a lábamról. Egy perc alatt végem lett. Pedig csak annyit mondott: tetszöl :). Mitro táskáját meg szívesen szedem össze egy-egy átmulatott éjszaka után, sőt Nyanya kötözködései is hiányoznának, ha nem lennének. Jesszusom, most veszem észre, hogy olyan ez, mint valami oszkáros felsorolás. Félek valakit kihagytam, csak sértődés ne legyen belőle. Tudom, már, majdnem kihagytam Gabó ábrándos tekintetét :))) A Közeg mostanában ritkán jön, így nincs aki vigyázzon erkölcseinkre. Keri, keri, mit művelsz vele? Hope-ot is egyre ritkábban látom, becsajozott. Ugyan nem sokat beszélgetett velem, csak az álmaimmal szokott cikizni, de én ezt sem bánom :)
A meglepetés bulim volt a tavalyi év csúcspontja. Életem egyik legklasszabb eseménye. Bár minden héten tarthatnánk ilyen meglepetés bulikat. Boldogan élnék, míg meg nem halok :)))
