Hétfőn és kedden vadhajnalban (6:00 óra) keltem, mentem orvoshoz, aztán Mamáékhoz reggelizni. Ma nem akartam, de muszáj volt. Tegnap Édesapa azon viccelődött, hogy minden reggel, - de legalábbis ma mindenképpen - mennem kéne hozzájuk reggelizni, mert az milyen jópofa dolog. Mondtam, hogy eszemben sincs, ma feltett szándékom ugyanis, hogy kialszom magam.
Sőt, tegnap arról is beszélgettünk Mamával és Édesapával, hogy milyen jó, hogy kezdek egyenesbe jönni, letudtam az adósságomat.
Ehhez képest, tegnap este állok egy szál bőrben a fürdőben, mikor is nem akar csiholódni a melegvíz. Őrláng van, de nem lobban be. Fűtés sincs. Csak kissé ütött meg a guta.
Hivogatni kezdtem a Mamát, hogy akkor én most átmennék zuhanyozni meg aludni, de nem vette fel. Persze hogy nem, mert nem hallotta, aludt már. A mobilja meg kikapcsolva (az mindig az éjjeliszekrényén van). Feleslegesnek ítéltem, hogy átmenjek, hisz úgysem tudok bejutni, mert nem hallja se a telefont, se a csengőt, a kulcs meg ugye mindig a zárban (azt hiszi, hogy így nem tudnak a rabolók bejutni :DDD), nehogy már ott az ajtóban üssön meg a guta.
Úgyhogy ma vadhajnalban (6:00 óra) keltem. Ma nem akartam, de muszáj volt. Ugyebár. Mentem reggel zuhanyozni. Vittem reggelit. Mert az olyan vicces :))).
Persze küldtem SMS-t Tamásnak, hogy ne Zuglóba jöjjön értem reggel, hanem a Mamához. Persze Murphy, hogy pont ma nem nézte meg indulás előtt a telefonját és elszántan várt a ház előtt. Én is őt. Csakhogy ő Zuglóban én meg a belvárosban várakoztam.
Egyetlen jó dolog, hogy míg akárhányszor hívtam eddig a szervízt, mindig azt mondták, hogy majd holnap vagy holnapután tudnak jönni, ma láss csodát, kettőig odaérnek. Bár lehet, hogy ez volt az áprilisi tréfa, még nem tudom. Az lesz csak igazán tréfás, ha azt mondják, hogy várni kell néhány hetet az alkatrészre és mondjuk 50.000 Ft. Volt már rá példa. Mindesetre felkészülten várom a hívást, hogy mennyi idő és mi pénz. Ennyit arról, hogy letudtam az adósságaimat.
Éljen Április elseje. Éljen Ágici és boldog szülinapot neki :))).
