Még ennyi év után is facsarodik a szívem, ha velük vagyok, látom őket, körülvesznek. Annyira helyesek és édesek voltak pénteken mind. Olyan őszintén örültek nekem, amilyen őszintén és nagyon én örültem nekik.
Hogy lehet, hogy ennyi év után is ilyen hatással van rám a hely és az emberek? Egytől egyig. Olyanok is, akikkel régen nem volt szoros kapcsolatom, vagy épp csak hogy látásból ismertük egymást. Most úgy jöttek oda köszönni és úgy fogadtak, mint régi jó ismerőst. Pedig volt akivel csak annyira futotta, hogy: ...und, sonst so?
