Lezárult egy tíz éves szakasza az életemnek. Letelt a hitelem. Az utolsó részletet is törlesztettem. Vagyis hiteltelen lettem. Ma majd két órát ültem a bankban, de megérte, mert megírták, kitöltötték a papírokat és már küldik is a földhivatalnak, hogy levegyék a lakásról a jelzálogot. 

Sosem tudtam/tudok elég hálás lenni Mamának és Palinak, hogy lehetővé tették anno a lakásvásárlást. Ha ők nem adnak egy kis kezdőtőkét, nem segítenek, tán még ma is otthon laknék náluk, a nyakukon. De beleszerettem és megvettem a kislakást és azóta nincs nap, hogy a következő párbeszéd ne zajlana le a család és köztem:

Család: Hová mész?

Én: Haza.

Család: Minek? Mert ott jó neked?

Én: Igen, mert ott NAGYON-NAGYON jó nekem.