Évekkel ezelőtt, mikor először láttam a Double Jeopardy (Kettős kockázat) c. filmet, felhívtam Gabit azzal, hogy én bizony olyan igazi New Orleans-i temetést akarok. Azért Fridi mondjon pár szép szót rólam, Lajcsi fújja el a Kék a szeme c. örökzöldet és mulasson a nép, örömködjön, hogy voltam, léteztem, ismertek. Gabi megígérte, hogy megszervezi, de azóta sem beszéltük meg a részleteket. Éreztem is ennek fájó hiányát :)

Tegnap láttam az Egy kis mennyország c. filmet, aminek a végén Kate Hudson temetésén lufik szállnak, színes biz-baszokkal van díszítve a helyszín és hamisítatlan New Orleans-i zene szól, pezsgőt bontanak és isznak az „egészségére”. Na, írtam megint Gabinak, hogy nehogy az örök homályba vesszen az én kívánságom és kértem, hogy a) nézze meg a filmet, mert pont ilyet akarok majd b) tartsa meg ezt az sms-t, nehogy már az én hülye családom a kívánságommal szembe menve, valami fekete-fehér, síró-rívó tort rendezzen. Ha már nincs esküvőszervezőm, legalább temetésszervezőm legyen bassza meg, úgyhogy Gabit kineveztem hivatalosan is temetésszervezővé.

Gabi válasza: „Ha már feldobod a pacskert, ez a legkevesebb, amit bevállalok. Egy leszedált szervező feldobja a bulit!” Ez is kipipálva :)

Felhívtam Mamát, elmondtam neki, hogy Gabival lezsíroztam a temetésemet, ezzel sem lesz gond. Mire Mama: És ha Gabi előbb hal meg? Wattafak. Erre nem is gondoltam. Ááááhhhh, már csak nem. Fiatalabb is, egészségesebb, szívósabb is, bár bulizik és olykor piál is, de már csak nem baszik ki velem, de azért biztos, ami biztos ezen sorokkal üzenem a kedves barátaimnak, rokonaimnak, hogy én PONT OLYAN TEMETÉST AKAROK, MINT AMILYEN A FILM VÉGÉN VAN.

Ja, és még valami. Van végrendeletem. Egy dolgot felejtettem csak ki belőle. A Thomas Sabo karkötőm, az összes lógó, csinglilingis biz-basszal Ingié. Ha ő halna meg előbb, akkor meg a fia az enyém :D