Eldöntöttem. Nem tudom, hogy miért, de eldöntöttem, hogy én is belekezdek. Blogot fogok írni.

Illetve, ez így nem teljesen igaz, mert tudom, hogy miért. Több oka is van. Összetett.

Mert mindig is vágytam írni. Gyerekkoromban írtam naplót. Olvashatatlan. Mármint a kézírásom :) Így hát hiába próbálom visszaolvasni, nem megy. Talán ez megmarad és olykor sírva, máskor nevetve fogom visszaolvasni a gondolataimat.

Aztán meg a memóriám már korántsem a régi. Így nem árt néhány dolgot, történést írásban is megörökíteni, hogy ne mindig a barátok memóriájára kelljen hagyatkoznom.

Ja, és itt van a csorda szellem! Beszippantott ugyanis a szakítósblog és mivel szeretem olvasni az "új blogos barátaim" írásait, így kedvet kaptam a blogíráshoz. Hátha ők is szívesen olvassák majd, hogy mikor, miről, hogyan vélekedem.

Aztán meg egyszerűen, csak!

Úgyhogy elég összetett, hogy miért?

Tehát, mától írok. Hogy milyen rendszerességgel még magam sem tudom. Az is lehet, hogy a kezdeti lelkesedés majd alábbhagy és nem lesz olyan izgalmas, mint megírni ezt az első posztot. Meg azért egy kicsit félek is. Akarom én, hogy ezt bárki is olvassa? Tudok-e majd olyan őszinte lenni, mint szeretnék, úgy, hogy tudom, bárki olvashatja?

Meglátjuk.