Tegnap bent voltunk Anyával nála. Kicsit zavart volt, de beszélgettünk, még viccelődött is. Ha nem ismerném ill., ha nem tudnám, hogy mi baja, azt gondolhatnám, hogy csak szórakozott. Nem beszélt félre, csak többször visszakérdezett dolgokra, ill. eltévedt a szobájába, a wc-re menet. Kérdezte, hol van Lili és Bori. Tegnapelőtt még tudta. Tegnap meg megkérdezte. Jó volt mégis látni, mert ezt leszámítva, mindenről lehetett vele beszélgetni. Már amennyire a fájdalom hagyta. Hihetetlen fájdalmai vannak, és csak szart adnak neki, amitől nem múlik. Persze, hogy így nem tud aludni.

Andi hívott reggel, hogy most már teljesen zavarodott, nem aludt éjjel, járkált, próbálták visszavezetni a szobájába, de újra kiment, eltévedt. Azt mondták az ápolók, hogy találjunk valami megoldást, mert ők erre nincsenek berendezkedve. Akkor mire vannak??? Hová vigyünk egy olyan súlyos beteget, akinek a fájdalomcsillapítása nem megoldható otthon??? Aki annyira zavart, hogy nem lehet magára hagyni??? Aki a végstádiumban van???

Tegnap adtunk pénzt az éjszakás nővérnek. Pont azért, hogy figyeljen rá oda. Kénytelen volt rá figyelni, mert jajgatott a fájdalomtól, össze-vissza mászkált. Persze ez zavarta a nővérek nyugalmát. Így hát azt tanácsolták, hogy találjunk valami megoldást, mert ez így nem mehet.

Most keressük a megoldást.