Miléna blogjában olvastam ma egy bejegyzést és ez eszembe juttatott egy nagyon jó emléket.

Pár napra rá, hogy Lili megszületett, már kint is voltam Münchenben, hogy lássam őket. Persze ilyenkor az ember felszerelkezik ajándékokkal, meglepetésekkel. Lilinek Szentendrén vettem gyönyörű kézzel hímzett pólyát, pelenkatartót, fürdőlepedőt és még egyéb hasznos és haszontalan dolgokat. Tudtam, hogy ilyen holmikat senkitől sem kaphat, mert ezek egyedi, magyar darabok.

Azon egy percig sem kellett gondokodjak, hogy Borinak mit vigyek. Tudtam, hogy neki most valami olyasmi kell, aminek semmi köze Lilihez, ami csak az övé, ami a nőiességét hangsúlyozza, hiszen az utolsó időkben egy kisebb görögdinnyéhez hasonlított a pocakja és mint minden hiú nő, ő is azon izgult, hogy vajon hogy fog kinézni, ha megszült. Kár volt izgulnia, mert ő kismamaként is gyönyörű volt, hát még milyen szép volt, amikor Lilit a kezében tartotta. 

Szóval, vettem neki egy piros-fehér csíkos felsőt. Egy egyszerű pamut felsőt csónak nyakkal.  Imádta. Gyönyörű volt benne, igazi nő. Ez kellett neki. Egy kis semmiség, ami visszaadta az önbizalmát, és amiben ő volt a legszebb mami. Évekig le nem lehetett vakarni róla.