Végül sikerült. Elutaztunk. Sok pénzért és kicsit körülményesen, de végülis odaértünk időben. A hajó hatalmas és gyönyörű. 2200 utas, 600 fő személyzet. 40.000 lóerő. Színház, kaszinó, könyvtár, virág-, ékszer-, parfűm- és ruhabolt. Sőt festménykiállítás, aukció is volt. 11 bár, 7 étterem. A wellness-spa részleg olyan, mint valami oázis. Fitness terem és minigolf pálya, no meg kosárlabda pálya is van. Meg medence, jakuzzi. Unatkozni egy percig sem lehet.

Az időjárás is nekünk kedvezett. Jártunk mindenfelé (Madeira, La Palma, Lanzarote, Fuerteventura, Teneriffe), csuda dolgokat láttunk. Holdbéli tájat, hatalmas vulkánokat, hegyeket és az óceánt. Sétáltam a parton a jéghideg vízben. Irtó jó móka volt. Azt hiszem az egész nyaralásban ez volt a legjobb dolog. Hófehér kagylókat szedtem a parton, amiket végül hazacsempésztem. Ezért még egyszer biztos levágják a kezemet.

Csak épp a karácsonyi fíling hiányzott. Nem gondoltam volna, hogy pont ez lesz, amit hiányolok. Állítólag a rádiók csak úgy ontották magukból a karácsonyi dalokat. Spanyolul. Nekem az hottentotta, tehát nem jött át a hangulat. Nekem a Csendes éj, a Mennyből az angyal, a Dzsinglbelsz kell. Hiába volt gyönyörűen feldíszítve az összes sziget és volt minden decken három-négy karácsonyfa, az asztalokon gyönyörű díszek, mézeskalácsházikó, nem éreztem azt, hogy karácsony lenne. A karácsonyhoz hideg kell, hogy látszódjék a leheletem, hogy gőzölögjön a forraltbor és a Vörösmarty téren a hurka és a kürtöskalács illata keveredjen.

De nem panaszkodom, ezt is jó volt megtapasztalni. Most már tudom legalább, hogy ilyet többet nem csinálok.