Fura dolog jutott eszembe egy mai cikkel kapcsolatban.

Teszem azt megismerkedem egy külföldi pasival, legyen mondjuk olasz, de én nem beszélek olaszul, ő nem beszél magyarul, ezért választunk egy harmadik nyelvet, amin kommunikálunk, legyen mondjuk angol.

Na most, ha születne gyerekünk, milyen nyelvre és hogyan kellene megtanítani? Én magyarul beszélnék hozzá, mégiscsak az az anyanyelve, nem? Apa meg beszélne olaszul hozzá? Oké, ez így rendben is lenne, de hogy venne részt a későbbiekben egy beszélgetésben, vitában mondjuk a vasárnapi asztalnál??? Mert ugye mi szülők továbbra is angolul beszélnénk egymással. Nem lenne rossz, hogy nem tudja apa és anya miről beszélgetnek a feje felett? Vagy belefér a kisfejébe egy harmadik nyelv is? 

Érdekes kérdés. No nem mintha aktuális lenne, de elgondolkodtató. Mint ahogy az is, hogy ugyan sosem zárnám ki a lehetőségét annak, hogy külföldivel kössem össze az életemet, de szívem szerint elkerülném. Legfeljebb némettel, mert azt ugyanúgy anyanyelvemnek érzem, mint a magyart. Amennyire izgatna a kulturális különbség, a szokások, a másik hazája, ugyanannyira feszélyezne is, hogy nem érti én mit miért teszek adott esetben. Vagy fordítva. És mi van a barátokkal? Az anyósokkal, apósokkal? Velük hogy kommunikálunk? Vagy pont ez a szépsége, mert nincs idegesítő anyós?