Ez lesz életem legnagyszabásúbb, legtávolabbi, legizgalmasabb, legkülönlegesebb, leglegleg utazása. Én még életemben így nem készültem utazásra.
A repülőútra már kikészítettem a ruhát, összeraktam a szemcseppet, arckrémet, nyakpárnát, olvasnivalót, speckó zoknit stb. És még van pontosan két hét az utazásig.
A hétvégén összeválogattam a nyári ruhákat, cipőket - Lapci hatalmas nagy betűkkel és bazi sok felkiáltójellel adta a tudtomra, hogy minimális cuccot vigyek, de iszonyú nehéz ám ezt betartani - szóval, szépen felpróbálgattam a nyári göncöket és szelektáltam, de így is kétbőröndnyi gatya, póló, cipő, táska és egyéb kacat jött össze. Muszáj leszek redukálni a ruhák mennyiségét, mert az ajándékok és a kb. 10 kilós nesszeszerem még nincs is összepakolva, kétlem, hogy az bárhová befér, ha elviszem az összes ruhát, amit összeraktam.
Tisztában vagyok azzal, hogy felesleges ennyi holmit vinni, sőt felesleges mindent kivasalni, mert a bőröndben úgyis összegyűrődik, de ez valamiféle kényszer nálam, mert nem bírom ki, muszáj kivasalnom, hogy aztán kipakoláskor a guta üssön meg, hogy minden összegyűrődött.
A gyomrom görcsben, de ma először érzem úgy, hogy ez nem rettegős görcs, hanem jófajta izgalmas görcs. Csak lennék már ott.
