A szabadság jó dolog. Nagyon jó dolog. De visszaüt. Csúnyán.
Hétfő óta dolgozom újra - egy hónap után - és nem tudok visszarázódni. Nem megy. Valószínűleg azért, mert nem is akarok. Egy hónapig azon morfondíroztam, hogy hogyan is lehetne megoldani, hogy én ezentúl mindig szabadságon legyek. Jobbnál jobb ötletekkel láttak el ismerősök. Fogjak gazdag férjet. Remek ötlet. A Tescoban vagy az Auchanban lehet ilyet kapni? Volt aki azt javasolta, hogy szüljek gyorsan gyereket. Hogy lehet gyorsan szülni gyereket??? Egyáltalán, gyereket szülni??? Az nem napi 8 óra munka. Az 24 órás szolgálat.
Novák Péter azt mondta, hogy naplopónak is csak úgy jó lenni, ha első osztályú vagy. Mérlegeltem, gondolkodtam. Én az lennék. Isten bizony.
Szívesen csinálnék valami mást. Csak arra nem jöttem még rá, hogy mi lenne az a más. Ill. akár még tudom is, hogy mit csinálnék, de az nem olyan könnyen megvalósítható. Mert ahhoz komoly elhatározás és iszonyú bátorság kellene. Leginkább a bátorság hiányzik.
