Évek óta nem éreztem ilyen bénító, jeges, torokszorító félelmet. Talán húsz éves lehettem, mikor életemben először egyedül maradtam a lakásban. Rettegtem, hajnalig kucorogtam az ágyban a legnagyobb és leghegyesebb konyhakéssel, mire az idegi kimerültségtől végre álomba szenderedtem. Túléltem, nem történt semmi szokatlan. Attól az éjszakától fogva soha többé nem féltem egyedül lenni a sötét lakásban. Egészen tegnapig. Harmincöt éve ismerem azt a lakást, tudom, hogy a parketta melyik szeglete, hogy recseg, az ajtók milyen hanggal nyikorognak, milyen az, ha a szél rázza egyik vagy másik ablakot, hogy roppannak időnként a bútorok, melyik vízcsap csöpög.
Az éjjel mintha lett volna valaki rajtam kívül a lakásban. Azok a hangok, a zajok idegenek voltak. Felkeltem, magamhoz vettem azt a bizonyos legnagyobb és egyben leghegyesebb régi konyhakést, egy flakon jó ragadós hajlakkot, majd halkan, lábujjhegyen osonva szisztematikusan átkutattam a lakást. Minden ajtót, ablakot bezártam, mindenhová bekukkantottam, minden villanyt felkapcsoltam és füleltem. Egyedül voltam. Teljesen egyedül. Remegett a lábam, a gyomrom, patakokban ömlött rólam a jeges veríték. A szívem olyan hevesen vert, olyan iramban áramlott a vérem, hogy kis idő után nem tudtam, hogy amit hallok, az valóságos zaj vagy a szívem dübörgése játszik velem. Próbáltam megnyugodni, higgadtan lélegezni, hogy a pánik múljon.
Kis idő után megnyugodtam annyira, hogy visszafeküdtem, de alig telt el egy negyedóra, újra furcsa, oda nem illő, szokatlan, egyenesen idegen hangokat hallottam. Olyan volt, mintha valaki járkálna, ajtókat nyitogatna, vizet engedne a mosdóban. Sőt, esküdni mernék, hogy halk suttogást is hallottam. Egyszer mintha felkiálltott volna valaki. Én meg dermedten feküdtem, már arra sem volt lelkierőm, na meg bátorságom, hogy felkeljek és megnézzem, hogy mi történik a lakásban.
Reggel meggyötörten, elkínzottan ébredtem. Az egyik kezemben a legnagyobb és egyben leghegyesebb konyhakés, a másikban a telefonom. Mindkét kezem nyirkos volt, az ujjaim elfehéredtek.
Ma este is ott alszom.
