Megvan a bűnös, legalábbis azt hiszem. Tegnap este ismét a Mamánál aludtam. Egyedül. Néztam a sötét nagyszobában a tévét, vienettát ettem és kezdtem ellazulni. Egyszer csak valami fura, óriásnak tűnő árnyékot vettem észre a szemem sarkából. Egy denevér volt. Nem is apró. A szívem majdnem megállt. Aztán meg olyan hevesen vert az ijedtségtől, hogy megint a fülemben dübörgött a vérem. Még életemben nem láttam denevért, hát még a nagyszobában, ahogy körbe-körbe száguldozik, fel-le röpköd, hol a plafont súrolja kishijján, hol az én fejemet. Nem tudom, hogy melyikünk volt jobban megrémülve, de nekem nem a cuki Lusta Dick jutott róla először eszembe, úgyhogy én halálra váltan, dermedten üldtem a kanapén és próbáltam kitalálni, hogy mit is kellene csináljak.
Gyerekkoromban történt egyszer hasonló, de csak halványan emlékszem, hogy akkor is rémülten keringett a lakásban, Apa fejét majdhogynem súrolta, úgyhogy egy plédet terített magára, nehogy beleakadjon a hajába. Arra viszont már nem emlékszem, hogy hogyan hesegették ki.
Felkaptam hát a fotelban lévő lepedőt és gyorsan a fejemre tettem, majd kinyitottam az ablakot. De ez a kis hülye, ahelyett, hogy kirepült volna, folytatta a fejem felett a kőrözést. Nyilván nem ért a fejemhez, csak a szárnyai által keltett léghullámokat éreztem, de ettől egy cseppet sem voltam nyugodt. Aztán berepült a háló és ott folytatta. Majd egyszer csak eltűnt. Nem láttam és nem hallottam. Felkapcsoltam a villanyt és végül a karnison fedeztem fel, ahogy lógott lefelé. Ott is kinyitottam az ablakot, de nem mozdult. Lekapcsoltam a villanyt. Ültem az ágyon mozdulatlanul és vártam, hátha kirepül. Csak nem mozdult. Olyan kétségbeesés lett rajtam urrá, hogy üvölteni tudtam volna. Tudom, hogy _csak_ egy denevér, de képtelen lettem volna lefeküdni úgy, hogy tudom, ott van a szobában, bármikor újra röpködhet. Már vagy tíz perce ültem ott, de nem mozdult, csak valami fura, kaparászó hangot hallatott, majdnem úgy mint előző este az előszobában, a lambériánál. De csak nem mozdult.
Lementem hát Józsiért, a gondnokért - hirtelen ugyanis más férfi nem jutott eszembe a közelben - hátha ő tud valami módszert, hogyan lehetn kizavarni. Mire felértünk, eltűnt. Ez talán még jobban nyugtalanított, mint az, hogy eddig röpködött. Mi van, ha nem kirepült, hanem még mindig bent van a lakásban, esetleg "elbújt"? Rám meg a frászt hozza majd éjjel? Átkutattuk a lakást, az összes karnist végignéztük, minden függönyt megmozgattunk, mindenhová bekukkantottunk. Sehol semmi. Végül ismét egyedül maradtam. Nem voltam nyugodt. Később az idegi kimerültség ágyba parancsolt, de csak nem jött álom a szememre, még sokáig lélegzetvisszafojtva figyeltem, hogy hallok-e fura hangokat.
Néhányszor megreccsent a padló, nyikorgott a konyhaajtó, a szél megrezegtette az ablaktáblát az előszobában, a mosdóban csöpögött a csap. Ismerős zajok.
Ma otthon alszom.
