Vagyis Murphy él.
Nem elég, hogy múlt kedd óta beteg vagyok, péntek-szombat-vasárnap lázasan otthon senyvedtem, de tegnap este Murphy ismét megmutatta magát nekem.
Lehúztam a wc-t.
A cucc nem lement, hanem feljött. Peremig. Ahogy láttam, hogy jön fel, irgalmatlan mantrázásba kezdtem: csak a peremig, csak a peremig, csak a peremig, csak a peremig, csak a peremig, könyörgöm, csak a peremig. No, hát lett is eredménye. Csak a peremig jött fel.
Hívtam is a Mestervonalat, cuki néni közölte, hogy mindjárt küldi a szakembert. (Ajkam hálát rebeg a Generali-Providenciának!!!) Meg is érkezett a szakember éjjel 11-kor másodmagával. Ezek ketten akkora dzsuvát hagytak maguk után, hogy éjfélkor még takarítottam. Ráadásul a pincében a strang kilyukadt, úgyhogy azt sürgősen ki kell cseréltetni. Kérdeztem a szakembert, hogy UGYE a lakásomban bontani emiatt nem kell majd? Közölte, hogy 75%, hogy nem kell. Oké, én értem, hogy a 75% több, mint az 50% vagy 60% stb., de fussunk neki mégegyszer, mert nem egészen ezt a választ akartam hallani. Szakember, mint jógyerek, elismételte. ÚGY 75%, HOGY NEM KELL BONTANI. Itt már sírni lett volna kedvem.
Jó móka lesz. Úgy öt perccel az út előtt.
