Bezzeg ma ezer gondolat van a fejemben. Ezért aztán egyet sem tudok megfogni és leírni. Talán azért is kavarog ilyen sok minden bennem, mert annyi minden és semmi sem történik körülöttem, velem.

Fáj a szívem. Fáj, mert tudom, hogy sokszor nem tudok segíteni azokon, akiket szeretek. Mert nem tudok, vagy mert nem hagyják. Azt valamivel könnyebb elfogadni, ha azért nem segíthetek, mert nem tudok. Bár, ha a nagybátyám jut eszembe, máris dőlni látszik ez a megállapítás. Bármit megtennék érte. Bármit. Csak segíthetnék. Ma a böjtről kellett írjak. Lévén abszolút nem spirituális, vallásos egyén, nehezen ment. Én csak a Quarelinben és a nutellás palacsintában hiszek.

Viszont Szent Bernadett és az ő találkozása Szűz Máriával elgondolkodtatott. Bernadett Lourdes-ben találkozott Máriával. A lényeg nem is ez, hanem a hely csodatévő képessége. Hogy hányan hisznek abban, hogyha isznak a forrás vízéből, megmosakszanak benne, csoda történik. A beteg meggyógyul. Orvoscsoportok vizsgálták az eseteket. Pár hónapja még el sem gondolkodtam volna ezen. Nevettem volna. Ma meg csak az lebegett a szemem előtt, hogy, Istenem, de jó volna, ha Karit eljuttatthatnám oda. Hátha...