Nem gondoltam volna, hogy valaha arról fogok posztot írni, hogy mennyire idegesít, hogy a szakítós blog napozójában percenként változtatnak az ember nick nevet.

Viszont ha most azonnal nem írom ki magamból, biztos, hogy felrobbanok. Végülis jó terápia az írás.

Annyira feldűhít, hogy emberek abban lelik örömüket, hogy nem csak naponta vagy óránként, hanem percenként változtatják a nevüket. Nyílván van egy-két új ember, nem is nekik szól a dühöm, a mérgem. Nem újkeletű a dolog, hetek óta zajlik ez, csak ma tetőfokára hágott. Persze ráfoghatjuk arra az elmeháborodott szerencsétlenre, aki, ahogy kimoderálják visszasurran másik néven, de kár lenne, mert nem miatta van.

Biztos bizonyos poénokhoz kapcsolódnak a névváltások, amiknél épp nem vagyok ott, így nem is érthetem. Ebben az egyben még a végén igazat kell adjak puffancsnak, hogy ezeknek tényleg nincs jobb dolguk, mint egész nap a blogon lógni? Nekem nem megy. Néha dolgozni is kell. Ilyenkor van, hogy akár egy-két napig sem sikerül fellesnem a blogra. Aztán, ha időm engedni benézek, de minden mátrixos, alig egy-két embert ismerek fel. Ha kommentelek, akkor úgy köszönnek az "ismeretlenek", mintha ismernem kéne őket. Szívem szerint nem finomkodnék, hanem megkérdezném, hogy: Te ki a jó büdös fasz vagy édes egy aranyom???

Komolyan mondom a guta üt meg. Vajon miért? Miért dühít ez ennyire? Nem tudom. Megyek és mélyen magamba szállok.