Ma már nem igényesnek mondják azt, aki szereti a minőségi - igen, egyben drága - holmikat, hanem sznobnak. Vállalom.

Csak és kizárólag minőségi, bőr cipőt vagyok hajlandó venni. Meg kell fizetni, tisztában vagyok vele. És én örömmel meg is fizetem. Szívem szerint csináltatnék magamnak csizmát, cipőt. Utána fogok járni, hogy Vass Lászlón - sajnos csak férfi cipőket készít méretre - kívül ki készít manapság még cipőt. Értsd, ki varr még ma kézzel cipőt. 

Ragaszkodom néhány márkához. Tapasztalatból tudom, hogy megéri megvenni a minőségi, márkás darabokat, mert sokszor bebizonyosodik, hogy a drágább egyben a jobb is. Persze olykor magam is  belefutok egy-egy olcsóbb termékbe, de eddig még mindig megbántam, hogy nem szántam több pénzt egy jobb darabra. Legyen az nadrág, felső vagy egyéb. Nincs is sok ruhám. Inkább egy-két drágább és egyben minőségibb ruha, mint sok olcsó vacak, amik aztán egy-két mosás után a kukában landolnak. Jártam így, nem is egyszer.

Kozmetikumok vásárlása terén - én úgy mondanám, hogy igényes vagyok -, de legyen: sznob vagyok. Szerencsés vagyok ugyan, mert semmi baja a bőrömnek, de sajnos volt, hogy használtam egy olcsóbb, semmi extra típusú krémet és az arcom olyan lett, mint az aknamező. Nem kockáztatok. Nyílván ki kellett tapasztaljam, hogy mi az, ami nekem jó, de ma már vallom, hogy a drágább, jobb.

Szeretem a szép, finom, igényes ezüstöket. Imádom Thomas Sabo ékszereit. Gyönyörűen megmunkált csecsebecsék. Szinte sohasem veszek bizsut, pedig van egy-két igen csak szép, egyedi darab is köztük, de jobb esetben csak lekopik a színük, rosszabb esetben megfogják az ember bőrét és ettől még cikik is leszünk. Nincs ennél kínosabb. 

Szeretek étterembe járni, jókat enni, inni. Jól esik étteremben viselkedni. Ahogy persze jól esik otthon a kanapén a melegszendvicset majszolni. Mégis megvan egy jó étteremnek is a maga elvarázsolt hangulata. Szeretem az evőeszközök egymáshoz koccanó hangját vagy ahogy a pincér tölt egy pohár vizet. És szeretem a vendégek halk moraját hallgatni.

Hálát adok a sorsnak, hogy úgy alakult az életem, hogy mindig volt munkám, mindig előrébb tudtam jutni és ez azt is jelentette, hogy megtehettem, hogy "sznob" legyek. Vagyok ma is. Sohasem herdáltam a pénzt, mindig tudtam vele bánni, félretenni, spórolni. De sosem tagadtam meg magamtól semmit. 

Ha tehát a fentiek tükrében sznob vagyok, akkor vállalom.