Elég régóta tudom, hogy másutt sincs kolbászból a kerítés, még Münchenben sem. De élhetőbb, tisztább és kulturáltabb város, mint amilyen Budapest. Mondom ezt úgy, hogy szeretem Budapestet minden rosszaságával és jóságával együtt.
A Keletiből indultunk. Azt hiszem ehhez nem is kell több szót hozzáfűzzek. München Hauptbahnhof volt a végállomás. Nem tudom leírni a különbséget. Mert leírhatatlan. Gyanítom, hogy a müncheniek a saját pályaudvarukat koszosnak mondják. Míg én, aki a Keletiből indultam, úgy érzem magam minden alkalommal, mikor ott szállok le, mintha egy másik bolygóra csöppennék. A pékség, a zöldséges, a kis éttermek, szendvicsbárok mind tiszták és minőségi árut kínálnak. Míg itthon a Keletiben állítom, hogy emberi fogyasztásra alkalmatlan "dolgokat" (nem merem azt írni, hogy ételt) árulnak.
Olyan apróságokon múlik, hogy könnyebb, egyszerűbb és biztonságosabb legyen az élet. Lili szeptember óta iskolás. Csütörtökön elkísértem. Az iskolák vonzáskörzetében reggel és délután, mikor véget ér a tanítás, minden kereszteződésnél (igen, még a lámpás kereszteződéseknél is!!!) ún. "Schulwegdienst" szolgálat van. Ez annyit tesz, hogy egy önkéntes várja az iskolásokat a kereszteződéseknél és segíti őket az átkelésnél, ill. felügyeli a közlekedést. Szenzációs. Így biztonsággal elengedheted a gyerekedet az öt utcával arrébb lévő iskolába akár egyedül is, mert attól nem kell tartanod, hogy a zebrán fogják elcsapni. Itthon ilyen miért nem működik? Vagy csak én nem hallottam róla?
És az miért van, hogy ha itthon veszek a piacon 1kg krumplit, akkor abból kb. 40dkg a föld??? Münchenben egy élmény a piac. Gyönyörűek a gyümölcsök, zöldségek, tiszták a piacok. Mondom ezt mind úgy, hogy zöldséges famíliából származom. Amig kis üzleteink voltak, mindenki a csodájára járt, hogy olyan nálunk minden, mint külföldön. És ezt nem az árakra értették. Mert az, hogy tiszta legyen az üzlet, ill. a gyümölcsök szépen legyenek halmozva, nem pénz kérdése.
Münchenben minden zöld területnek, parknak, térnek megvan a felelőse. Ott nem nagyon látni elhanyagolt, gazos zöld területet. Münchenben törődnek azzal, hogy milyen a város látképe. Sőt, tovább megyek, néhány éve a müncheniek népszavazással döntöttek arról, hogy még a külváros területén sem építhetnek magas házakat (toronyházakat). Sőt, ott ha épül új ház, annak illeszkednie kell a városképbe. Nem úgy, mint Budapesten.
Annak biza letörném a kezét, aki engedélyezte a Vörösmarty téren a Gerbeaud és a tőzsepalota közé építeni azt a rusnya üvegépületet, ami kész állapotában is úgy néz, mintha fel lenne állványozva. Vagy csak nézzünk végig a Király utcán.
És még sorolhatnám a különbségeket, de minek.
