Igen, most örülnöm kellene, mert felpróbáltam a két évvel ezelőtti elegáns fekete nadrágjaimat és még mindig jók rám. (Na jó, az öv már nem kell :D)
Mégsem tudok maradéktalanul örülni, mert még mindig nincs fejlemény, örömhír az úttal kapcsolatban. Valahogy elszállt az optimizmusom. Már nem is dühös vagyok, hanem inkább bánatos.
